Előzmények

Az 1848-as tavaszi átalakulás programja majdnem két évtizedes előkészítő munka eredménye. Bár a reformkori országgyűléseken nagyon kevés valódi változtatást sikerült elérni, de lehetőséget teremtettek arra, hogy a reformszellemű liberális nemesség kidolgozza a saját programját. Megjelenhettek az országos nyilvánosság színpadán a leendő forradalom vezetői: Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Széchenyi István, Szemere Bertalan, Eötvös József és mások.

Az 1847 novemberében Pozsonyban összeült – később utolsónak bizonyult – rendi országgyűlésen a reformpárti erők által létrehozott Ellenzéki Kör és a „fontolva haladókat” tömörítő Konzervatív Párt lépett föl határozott programmal. Utóbbiak jelentős mértékben bírták a bécsi udvari körök támogatását is. A téli hónapok során patthelyzet alakult ki, ebbe a helyzetbe hozott döntő fordulatot a február 22-i párizsi forradalom híre. Kossuth Lajos március 3-án elmondott beszéde fogalmazta meg programszerűen az ellenzék követeléseit: jobbágyfelszabadítást, közteherviselést, népképviseleti parlamentet és felelős kormányt. A Habsburg Birodalom másik felének pedig alkotmányt követelt, amelynek fontos szerepe lett a március 13-án bekövetkező bécsi forradalom kitörésében.

1848. március 15.

A végső lökést a reformok ügyében végül 1848. március 15-e jelentette, amikor a pesti radikális ifjúság vér nélkül érvényt szerzett az ún. 12 pontnak:

Mit kíván a magyar nemzet

1. Legyen béke, szabadság és egyetértés.
2. Kivánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését.
3. Felelős ministeriumot Buda-Pesten.
4. Évenkinti országgyülést Pesten.
5. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
6. Nemzeti őrsereg.
7. Közös teherviselés.
8. Urbéri viszonyok megszüntetése.
9. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
10. Nemzeti Bank.
11. A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk.
12. A' politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
13. Unio.

Egyenlőség, szabadság testvériség!

1848. március 15-én a bécsi forradalom hírére magyar küldöttség indult a pozsonyi országgyűlésről a császári városba Kossuth vezetésével, s időközben Pesten is kitört a forradalom. Március 16-án Bécsbe is eljutott a pesti forradalom híre. Az udvar meghátrált, s kénytelen volt engedni a pozsonyi küldöttség követeléseinek. Hozzájárult március 17-én gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez. Beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába. Megígérte, hogy a király szentesíti a reformtörvényeket. A gróf Batthyány Lajos vezetésével megalakuló új kormány már nem a királynak, hanem a nép választott képviselőinek, a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel. Ezért tehát független és felelős kormány volt.

A Batthyány-kormány és az áprilisi törvények

Batthyány Lajos, a március 17-én kinevezett miniszterelnök, kihirdette minisztériumának névsorát.

Az utolsó rendi országgyűlés által elfogadott áprilisi törvényeket az uralkodó, V. Ferdinánd április 11-én szentesítette. Ez fordulópontot jelentett a magyar történelemben, az ország gazdasági-politikai-kormányzási rendszere óriási változáson ment keresztül. Az áprilisi törvények alapján Magyarország csaknem független ország lett. Kimondták Magyarország és Erdély egyesülését. A törvények biztosították a polgári fejlődést, a felzárkózási lehetőséget a nyugathoz. Megkezdődött a jobbágyrendszeren és a nemesi kiváltságokon alapuló feudális rendszer felszámolása. A jobbágyfelszabadítást is kitűzték, ennek módját azonban egyelőre nem rendezték.

Az új országgyűlés

Az első népképviseleti országgyűlési választásokat június második felében tartották. Az országgyűlés a szabadságharc végéig együtt maradt. Az üléseket december 31-ig Pesten tartották. Ezt követően a hadiállapot változása miatt az üléseket Debrecenbe helyezték át.

Nemzetiségi kérdés

Az áprilisi törvények hiányosságai közé tartozott a jobbágyfelszabadítás halogatása és a nemzetiségi kérdés rendezetlensége. A magyar siker hatására a Magyarországon élő nemzetiségekben is feltámadt a nemzeti érzés. 1848-ban már nem elégedtek meg anyanyelvük kisebb-nagyobb használatával. Magukat, mint külön nemzetet akarták elismertetni az ország határain belül. A magyar vezetők azonban erről hallani sem akartak. Szerintük anyanyelvüktől függetlenül országunk minden lakója az egységes magyar nemzet tagja. Bécs mindent megtett az ellentétek kiélezése érdekében.

A horvát támadás

Szeptember 11-én Jellasics 35 000 főnyi seregével átlépte a Drávát, és fegyveres támadást indított a magyar kormány ellen. A magyar sereg folyamatosan visszavonult a túlerő elől, a közvetítőnek ajánlkozó István nádorral pedig Jellasics nem találkozott. A magyar sereg létszáma fokozatosan nőtt, de még így is jócskán elmaradt a horvátokétól. Bécsben már szövegezték a kiáltványt Magyarország alávetéséről.

Pákozdi csata

Szeptember 29-én Pákozd és Sukoró között a jórészt újoncokból álló magyar sereg visszaverte a közel kétszeres túlerőben lévő horvátok támadását. Jellasics fegyverszünetet kért, amit visszavonulásra használt fel: Győrön át Bécs felé haladva elhagyta az országot. Ezzel kiszolgáltatott helyzetbe hozta a Karl Roth vezette hadműveleti jobbszárnyát: a székesfehérvári polgárok lefegyverezték a hátrahagyott horvát helyőrséget, majd Görgey, Perczel és Csapó Vilmos Ozoránál bekerítette, majd fegyverletételre kényszerítette. A támadás során a horvát inváziós haderő állományának 20%-át elveszítette.

Országos Honvédelmi Bizottmány

Az ellenforradalom már 1848 nyarán támadásba kezdett. Párizsban leverték a munkásfelkelést, majd a prágai felkelést, s augusztusban csapatokkal vonultak Milánóba. Az ellenforradalmak általánosan tért nyertek, az itáliai, osztrák és a cseh forradalom visszaszorítása lehetővé tette a Habsburgok számára, hogy minden erejüket a magyar forradalom ellen fordítsák. 1848. szeptemberben sok jel mutatott az összeomlásra. A Batthyány-kormány lemondott, a végrehajtó hatalom az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) kezébe került. Az OHB forradalmi kormány volt. Megbízását nem a királytól, hanem a népképviseleti országgyűléstől kapta, s eszközeit sem a törvény, hanem a szükség szabta meg. Elnöke Kossuth Lajos volt, aki fáradhatatlanul szervezte az ellenállást. A magyar nemzet 1848 szeptemberében a megadás helyett az ellenállást választotta.

Az októberi bécsi forradalom

Október 6-án ismét forradalom tört ki Bécsben.  A két forradalom közvetlen kapcsolatára most nagyszerű lehetőség kínálkozott. A Jellasicsot üldöző magyar seregek azonban megálltak a határnál. Az uralkodó Bécsből Olmützbe menekült, október 16-án Alfred Windischgraetz herceget nevezte ki valamennyi Itálián kívüli császári-királyi hadsereg főparancsnokává. Windischgraetz október 20-án érkezett Bécs falai alá, több rohamot is elrendelt a város ellen, amely 31-én került újra a császáriak kezére. Október 30-án a Bécs melletti Schwechat falu közelében a Móga János vezette magyar sereg vereséget szenvedett a Windischgraetz és Jellasics által vezetett egyesült császári haderőtől.

A katonai helyzet 1848-49 telén

1848 decemberéig a magyar hadak katonailag még nem közvetlenül az udvarral álltak szemben. A Windischgraetz vezette császári sereg decemberi koncentrált támadása viszont nyilvánvalóvá tette, hogy az udvar a magyar önállóság és az áprilisi vívmányok teljes felszámolására törekszik. 1848. december 2-án V. Ferdinándot a kamarilla lemondatta. A Habsburg-család unokaöccsét, a 18 éves Ferenc Józsefet nyilvánította osztrák császárrá és magyar királlyá. Néhány nap múlva megindult Windischgraetz a „rebellis” Magyarország megrendszabályozására. A császári sereg 44 ezer sorkatonájával mindössze 25 ezer, részben kiképzetlen honvéd nézett szembe a Móga helyére kinevezett új vezér, Görgey Artúr parancsnoksága alatt. Görgey Pozsony térségéből, Perczel a Muraközből húzódott Buda-Pest felé. Ha egyesülnek, kiegészülve a Délvidékről érkező hadtesttel, megkísérelhették volna Windischgraetz megállítását, még a főváros előtt. Görgey a túlerő elől harc nélkül visszavonult. Perczel tábornok Mórnál csatát vállalt, de vesztett (december 30.). Elveszett a Dunántúl, tarthatatlanná vált a forradalmi főváros. A helyzet válságosra fordult. Az év utolsó napján az országgyűlés döntött: a Honvédelmi Bizottmány költözzék Debrecenbe, s folytassa a küzdelmet. 1849. január elejétől május 31-ig Debrecenben ülésezett az országgyűlés.

A bécsi udvar biztos volt a maga győzelmében. Pesten Windischgraetz szóba sem állt az országgyűlés küldötteivel. Az egyetlen megoldásként a feltétlen megadást javasolta.

A képviselőház azonban már január közepén újra működni kezdett Debrecenben Kossuthnak köszönhetően. A Honvédelmi Bizottmány hozzákezdett az ellentámadás előkészítéséhez. Először Erdélyből Bem József lengyel katonatiszt táborából érkeztek győzelmi jelentések. Őt Kossuth nevezte ki az erdélyi sereg élére. Bem felszabadította Észak-Erdélyt, a Székelyföldet. 1849. január és február is nehéz, diadalmas harcokban telt. Március elején Nagyszebent, a császáriak fő fészkét is elfoglalta. Puchner, a császári vezér kénytelen volt seregével együtt a román fejedelemségekbe menekülni. Bem sikereivel egy időben más hadszíntereken is megszilárdult a magyar szabadságharc katonai helyzete. A legjelentősebb hadműveletek színtere a Felvidék volt. Pest-Buda feladása után Görgey seregével északnak fordult. Vácott kiadott nyilatkozatában bírálta Kossuthot, a nyílt árulásra azonban nem tudták rávenni a Habsburgok. 1849. február 5-én elfoglalták a Branyiszkó-hágót, és Görgey csapatai egyesültek Klapkáéval. Az ellentámadásra Görgey és Klapka seregein kívül a Délvidékről felrendelt Damjanich-féle hadtest is készen állt. Kossuth a lengyel Dembinskit nevezte ki fővezérré. A február végi Kápolna melletti Windischgraetz győzelmet a császáriak túlértékelték, amikoris kimondták az „egy és oszthatatlan császárság”-ot: „olmützi alkotmány” – eltörli Magyarország függetlenségét.

A tavaszi hadjárat és a függetlenségi nyilatkozat

1849. március végén a Tiszánál összevont ötvenezer honvéd támadásba lendült, vezéreik: Görgey, Klapka, Aulich és Damjanich voltak. A fővezérletet ismét Görgey kapta meg. Hiába volt a császári fősereg változatlanul számbeli fölényben, hiába volt mögötte a megerősített Buda, a gazdag Dunántúl, a császárhoz hű Ausztria és Csehország. Mit sem ért a több ágyú, a jól képzett tisztikar. A honvédek nehéz csaták sorában legyőzték, és alig négy hét alatt a Tiszától Pozsonyig űzték őket. A győzelmek hatására a még megszállt területeken népfölkelés bontakozott ki. Somogyban, Zalában 30 000 paraszt fogott kaszát, nyársat, puskát, és a Dráván túlra űzte, akit utol nem érhetett. Gerillák szabadították föl a bányavárosokat és a Szepességet. Bácskát és Temesközt Perczel és az Erdélyből odasiető Bem tisztította meg az ellenségtől. Május közepére egy-két vártól eltekintve Magyarország egész területe felszabadult.

Győztes csaták

I. szakasz: ápr. 2. Hatvan, ápr. 4. Tápióbicske, ápr. 6. Isaszeg.

II. szakasz: ápr. 10. Vác, ápr. 19. Nagysalló, ápr. 24. Komárom felszabadítása

A Habsburgok leváltották Windischgraetzet, az új főparancsnok kivonta a fő seregeket és Bécs erődítéséhez kezdett. A magyarok fényes győzelmi sorozata történelmi jelentőségű volt. Európa egyetlen győztes forradalma volt akkor a magyar. Az országgyűlés feleletül a Magyarország függetlenségét eltörlő olmützi alkotmányra kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Április 14-én a debreceni Nagytemplomban Kossuth olvasta fel a Függetlenségi Nyilatkozatot. A nyilatkozat egyhangú elfogadása után Kossuth Lajost kormányzóelnökké választották. Debrecenben munkához látott az új kormány Szemere Bertalan elnökletével, tagjai: Batthyány Kázmér, Duschek Ferenc, Csányi László, Vukovics Sebő, Horváth Mihály. Május 21-én háromhetes ostrom után Buda vára is felszabadult.

A szabadságharc bukása

Belső okok

A Függetlenségi Nyilatkozat, tényleges katonai és politikai biztosítás nélkül nem használt a jó ügynek. Az országgyűlés egy kis része a békepárt agitált ellene. Az igazi veszélyt ebben az jelentette, hogy nézetüket Görgey is osztotta. Görgey tekintélye igen megnőtt a tavaszi hadjárat sikereinek köszönhetően. Győztes hadvezérként maga akart a Habsburgokkal tárgyalni. Gondolatait politikai tervei kötötték le, és április végén elmulasztotta az alkalmat az ellenség üldözésére és Bécs ostromára. A Szemere-kormány igyekezett Kossuthot háttérbe szorítani azzal, hogy a legforradalmibb intézkedéseket megszüntették. Úgy tettek, mintha a szabadságharc már győztesen befejeződött volna. Sokat ártott a kormány parasztpolitikája is.

Külső okok

A Habsburg-abszolutizmus katonai döntést akart, bármi áron. Április elején az udvarban belátták, hogy erre nem képesek. A kamarilla ekkor I. Miklós cárhoz fordult. Az orosz önkényuralkodó május 9-én kiáltvánnyal tudatta a világgal, hogy Ausztria segítségére siet. A magyar szabadságharc végzetesen elszigetelődött, és sorsa a belső viszonyoktól függetlenül megpecsételődött. Június elején megindult a császári és a cári hadsereg összehangolt támadása a forradalmi Magyarország ellen. A cár 200 ezer katonát indított útnak. Orosz-osztrák hadak 370 ezer fő – magyar honvédsereg 170 ezer fő. A forradalmakat 1849 nyarára mindenütt leverték, és Európa kormányai is szemben álltak a magyar forradalommal.

Kossuth a haderők összpontosításában s a nemzetiségekkel való megegyezésben látta a megoldást. A megegyezési kísérlet elkésett, a társadalmi ellentétek és a meginduló külső túlerő okozta csüggedés megbénította a nép erőfeszítéseit. Görgey és Kossuth ellentéte pedig megakadályozta a haderő összevonását. Görgey a hadseregével késve indult Komáromból, csak akkor ért Aradra, amikor már megsemmisült Bem serege Segesvárnál és a temesvári csatában felbomlott a honvédsereg nagy része. Görgey azzal vált kulcsfigurává, hogy övé volt az egyetlen érintetlen hadsereg. Ő pedig teljhatalmat kért. Augusztus 11-én Kossuth a Szemere-kormánnyal együtt lemondott. Görgey augusztus 13-án az orosz seregek főparancsnoka Paszkievics herceg előtt feltétel nélkül letette a fegyvert Világosnál. (Ezzel vérig sértette az osztrák fővezért Haynaut.)

A magyar forradalmat a nemzetközi reakció összefogása és a belső gyengeség törte meg.

Haynau katonai önkényuralma

A fegyverletétel után Kossuth, Szemere, Bem és sokan mások Törökországba menekültek, ismét mások megadták magukat. Szeptember végén Komárom is kapitulált. Magyarország fegyvertelenül és kiszolgáltatva állt szemben korlátlan hatalmú urával: Haynauval, a „bresciai hiénával”. (Bresciai kegyetlensége miatt kapta a nevet.) Ferenc József teljhatalommal ruházta fel, élet és halál ura lett Magyarországon. Katonai rémuralma 1850 nyaráig tartott. 1849. október 6-án Aradon kivégeztetett 13 hős honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagy-Sándor Józsefet, Pöltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot, Vécsey Károlyt. Ugyanekkor Pesten főbe lőtték Batthyány Lajost és a forradalom több vezető politikusát. A külföldre menekülteket jelképesen végezték ki. Több ezer hazafit várbörtönre ítéltek, 40 ezer honvédot az osztrák hadseregbe soroztak be. Haynau ténykedésének mérlege: 3000 bírósági tárgyalás, több száz bebörtönzött, 111 kivégzett ember (köztük az aradi vértanúk). Az osztrák tábornok a megtorlástól azt várta, hogy a magyarok megbékélnek a fennálló helyzettel. Az ország lakosságán dermedt félelem lett úrrá. A nemzetközi felháborodás, valamint a katonai és civil hatóságok szüntelen viszálya 1850 nyarán Haynau elmozdításához, a rémuralom végéhez vezetett.

A Bach-rendszer

1850-re az erős nemzetközi felháborodás miatt Ferenc Józsefnek menesztenie kellett Haynaut. Helyére Alexander Bach került. A Bach-rendszer 1850-1860-ig tartott. Ekkor még mindig abszolutizmus volt. A Bach-rendszer intézkedései:

- A megyék elveszítik politikai szerepüket, az országot 5 kerületre osztják - Horvátországot és Erdélyt elcsatolják tőlünk. Egy kerület kb. tíz megye nagyságú

-  Katonai irányítás helyett polgári közigazgatás bevezetése.

-  Osztrák adó-, jog- és iskolarendszer bevezetése.

-  Német nyelv kötelezővé tétele, a magyar csak tantárgyként szerepelt

-  A magyar hadsereg önállóságának megszüntetése.

Az iskola- és jogrendszer jobb volt, mint a magyar. Az adórendszer könnyítette a magyar termékek értékesítését. A Bach-rendszer támogatói, az (álló) katonaság, az (ülő) hivatalnokság, a (térdelő) papság, a (csúszó-mászó) titkosrendőrség. Magyarországon különösen sok katonát állomásoztatott. A ház-kutatások, vagyonelkobzások napirenden voltak, a bíróság elé állított hazafiak után jutalom járt.  Hivatalnokok özöne árasztotta el az országot („Bach-huszárok”-nak gúnyolták őket).

A magyarság vezéregyénisége Deák Ferenc lett. Részt vett a reformkor politikai eseményeiben, de a szabadságharcban „tiszta” maradt. Az ő programja a passzív ellenállás volt, úgy akadályozta a Bach-rendszer munkáját, hogy az ne legyen törvénybe ütköző.

A belső ellenállás és a külső kudarc (krími háború 1853-56 a cári Oroszország elidegenítése, 1859 olasz-osztrák háború Ausztria elvesztette Itáliai befolyását) buktatta meg a Bach-rendszert. A nagy katonai kudarcot betetőzték a gazdasági bajok. A monarchia államadóssága katasztrofális arányokban nőtt, a Bach-rendszer messze erején felül költött (hadsereg és hivatalnoki gárda fenntartása). Bachot 1859 nyarán felmentették.

Az 1860-as évek

1860 őszén Ferenc József ünnepélyesen lemondott a teljhatalomról, a nyílt abszolutizmusról. A birodalom egységét mégis igyekezett megtartani.

1860. októberi diploma kiadása; csak olyan mértékű autonómiát helyezett kilátásba, ami a központi kormányzat kezét nem köti meg. Visszaállította a kancelláriát, a helytartótanácsot és a kamarát, valamint a megyék önkormányzatát.

1861. a februári pátens kiadása (pátens = nyílt parancs). A birodalmi tanácsban a tartományok is képviseltethették magukat. Ez visszalépés volt a korábban az októberi diplomában beígért önállósághoz képest. Ez pedig a centralisztikus átszervezés (az egész birodalom egy központból történő irányítása) felé tett lépés. Ezek az egymásnak ellentmondó lépések igazolják a politikai helyzet bizonytalanságát. A pátens tartalmában az olmützi alkotmányhoz hasonlítható.

1861 országgyűlés. Megnőtt a politikai aktivitás. Két politikai csoport alakult ki. A Felirati párt Deák Ferenc vezetésével és a Határozati párt Teleki László vezetésével. Az alapgondolat mindkét pártban a '48-asé, csak a megvalósításban volt nézeteltérés. A döntés végett összehívott ülés előtti éjszakán Teleki László öngyilkos lett. A szavazáson a Deák párt nyert három szavazattal. Az udvar pedig feloszlatta a gyűlést.

1861-1865-ig tartott a provizórium időszaka (provizórium = ideiglenes, átmeneti időszak). Ferenc József ismét önkényuralmat vezetett be, de ez már a kivárás négy éve volt. Mindkét fél a német egyesítés kimenetelére várt. A passzív ellenállás politikája nem volt folytatható, az ország teljes kimerülése miatt. A politikai bizonytalanság miatt pedig elmaradt a külföldi tőkebefektetés.

1865. Deák húsvéti cikkében előkészítette a kiegyezési tárgyalásokat. Kompromisszumot ajánlott. Nem kívánt kiszakadni a birodalomból, együttműködik azzal, de alkotmányos szabadságot kért (önálló kormány, önálló törvényhozó szerv, országgyűlés). Ez megindítja a tárgyalásokat.

A külpolitikai eseményekből hamarosan kitűnt, hogy a Habsburgok sohasem tudják régi jogaikat Németországban érvényesíteni, a császárság visszaállítása illúzió. Ugyanakkor világossá vált az is, hogy Ausztria, hátában a mindig veszélyt jelentő Magyarországgal, nem lehet nagyhatalom. A történelmi események a kiegyezést készítették elő.

A kiegyezés (1867)

Megegyezés Ausztria és Magyarország között. Két részből áll, po­litikai és gazdasági. A gazdasági 10 évre (tízévenként megújítandó), a politikai meghatáro­zatlan időre (visszavonásig) szól. Az így létrejött állam az Osztrák-Magyar Monarchia. Dualista állam, kétközpontú, alkotmányos monarchia, az uralkodója közös.

Ausztriában a császár uralkodik. Birodalmi gyűlés van, aminek két háza van, az Urak háza és a Képviselőház. Magyarországon a király uralkodik. A Horvát országgyűlés 3 tagot küldött a magyar Felsőházban és 40 képviselőt a Képviselőházba. Az önálló­ság biztosítója a saját országgyűlés és kormány. A magyar miniszterelnök Andrássy Gyula. Az összekötő kapocs a két ország között a király és a közös minisztériumok. Külügy-, hadügy- és az ezeket fedező pénzügyminisztériumok. A delegációk 60-60  tag megtárgyalják a közös ügyeket. A közös minisztereket a király nevezi ki, akik neki felelősek. Közös a hadsereg is. Gazdasági rész a közös vám-, adó- és pénzrendszer. Magyarország vállalja a kvóta fizetését ezzel hozzájárul a birodalom költségvetéséhez és átvállalt egy részt az osztrák államadósságból.

Deák szellemi vezetésével és Andrássy Gyula kormányzásával most hozzáláttak, hogy a magyar állam belső berendezkedését a kor követelményeihez igazítsák.

A kiegyezés teremtette politikai feltételek kedveztek a gazdasági fejlődésnek, amely már az ötvenes években megindult, de igazán csak 1867 után gyorsult fel és egy olyan korszak vette kezdetét, amely páratlan a magyar gazdaságtörténetben. A modernizációt irányító politikusok óriási munkát végeztek, és tisztában voltak az ország helyzetével. Látták, hogy a fejlesztésnek a mezőgazdaságra és az ehhez kapcsolódó iparágakra - közlekedés, feldolgozóipar – kell épülnie, hiszen ez felel meg legjobban az ország adottságainak. Kedveztek a külgazdasági körülmények is. Nyugat–Európában sorozatosan gyenge volt a gabonatermés, ami kedvező lehetőségeket biztosított a magyar gabonakivitel számára és jelentős tőkefelhalmozást biztosított.

A kiegyezés után lehetőség nyílott a közlekedés, a hitelélet, az iparfejlesztés állami támogatására. A magyar gazdaság számára több előny mint kár származott a Lajtán túli területekkel való szoros kapcsolatból. A kiegyezést a birodalom két legerősebb, de számszerűen kisebbségben lévő nemzete kötötte meg. Reális kompromisszumként lehet értékelni, azonban nem volt továbbfejleszthető. Megmerevítette, és néhány év után idejétmúlttá tette Magyarország társadalmi-politikai berendezkedését.

vissza az elejére